Érzékenyebb lelkű kedves Olvasóimtól ezúton kérek elnézést a mai témaválasztásomért. A jelenség, amiről ma írok, létezik, akkor is, ha mi nők nem szívesen akarjuk ezt tudomásul venni, itt a taxiban pedig újra meg újra előfordul. Az egyik posztban már írtam erről érintőlegesen: amikor az utas bordélyházba akar menni. Én ezt magamban csak... hát...khmm.... hogy is mondjam.... puncitúrának hívom. Sok férfi gyakorlott ebben, ők csak behuppannak mellém és határozottan mondják, hova szeretnének menni. Mintha egy kiló kenyérért ugranának le a boltba. A legtöbben már nem egy ilyen intézményt ismernek, komoly összehasonlító elemzést folytatnak, és el is mesélik, hogy itt, vagy ott miért is jobb.(jobb???) Vannak olyanok is, akik éppen összekaparják minden bátorságukat (meg persze minden eurójukat), hogy nekivágjanak egy mennyei túrának, és erre a taxis meg egy NŐ...?!?! Tiszta ciki elmondani, mit is szeretnének. Van aki hebeg-habog, fülig vörös, próbálja körülírni, hogy hát izé, meg nem is tudja, meg hát ugye...Persze általában rögtön leveszem, mi a helyzet, csak magamban vigyorgok, hagyom kicsit még főni a saját levében, szenvedjen csak meg azért az élményért. Szinte minden férfi ugyanúgy kezdi: Ő csak szórakozni szeretne ma este. És ezt a mondatot ismétli el még vagy tízszer, különböző variációkban. Aztán persze megunom, hogy virágnyelven kerülgetjük a forró kását, úgyhogy rákérdezek: inni szeretnél, táncolni vagy lányokat? Hálás arccal kapaszkodik a kérdésbe, mint egy mentőövbe. Lányok! Lányok! A következő sarkalatos kérdés a leányzó fekvése. Az árfekvése... Hogy a kedves delikvens a havi fizetését akarja el...hmm "szórakozni" vagy csak a felét. Van olyan pasas is, aki extra költséghatékonyan gondolkodik, és látván, hogy a taxis egy nő, nyíltan mustrálgatni kezd, nem lehetne-e olcsóbban elintézni a szórakozást. Nem, nem lehet. Ezt gyorsan, az elején tisztába szoktam tenni. Sokszor előfordul, hogy meg kell várni az utast, és ha végzett, hazavinni. Ilyenkor vagy az autóban várok, esetleg bepottyan egy-két rövidebb helyi fuvar, de a jobb helyeken( értsd:drágább, ahol a vendéget is egy fix összeg ellenében engedik be) akár be is mehetek, hogy ott várjam meg a kedves vendéget. Na persze nem teljesen emancipált a dolog: a férfi kolléga bemehet a bárba, ott várhat, miközben lengén vetkőzött lányokon legeltetheti a szemüvegét, valami löttyöt szürcsölgetve, engem viszont nem engednek be a vendégtérbe ( állítólag a saját érdekemben...), én várhatok a " konyhában". Itt nagy a jövés-menés, a lányok "munka" közben ide ugranak ki, ide fut be a megrendelt pizza, és tart eligazítást a madám, ha valaki nagyon nyűgös, mert sok a munka. Legutóbb 1,5 órát üldögéltem ott száműzetésben és hosszabban elbeszélgettem egy lengyel lánnyal. Igazán kedves volt, a lengyel-magyar barátság jegyében a végén megkérdezte: " Kérsz egy banánt...? Ööö...Kupiban inkább hagyjuk azt a banánt...Azt is elmesélte, hogy havonta akár 8000€-t is megkeres ezzel a munkával. Egy másik helyen egyszer az ajtóban álló madámnál bekönyörögtem magam wc-re, nem esett le, miért csak egy, tehát csak férfi wc van, az is zár nélkül. Jól jött volna egy szék a kilincs alá, mert a folyó ügyeimet még sosem intéztem ilyen rohamtempóban. Volt olyan is, hogy amíg az utasra vártam, az ajtónálló egyiptomi biztonsági őr nyomult rám, hogy elkérje a telefonszámom. Nem kapta meg...A férfi kollégákkal gyakran megesik, hogy egy-egy vastagabb pénztárcával eleresztett utas jófej akar lenni, és befizeti a taxist is egy körre, ne unatkozzon szegény csak úgy a kocsiban egyedül. Még nem találkoztam olyan kollégával, aki nemet mondott volna egy ingyen ajánlatra, és ez független a családi állapottól,a legnagyobb részük pedig nős.
A legjobb esetem természetesen két magyar utasommal esett meg. Hiába, csak a magyar pasik a legtökösebbek. Ők is "szórakozni" akartak aznap este. Megalapozott volt a hangulat- néhány sörrel. De nincsen olyan férfigyomor, ahová azért további egy-két sörnek még ne jutna hely. Rögtön úgy kezdték, hogy irány München, de "előtteálljálcsakmegabenzinkúton", ahol utánpótlást szereztek be. Némi tanácskozás után meg is volt, hová akarnak menni. Jó. Odaértünk, bementek, még el sem helyezkedtem a kényelmes várakozó pozíciómba, jönnek is vissza, hogy ez itt nem lesz jó, menjünk át egy másik helyre. Rendben. Átmentünk. Ott eljátszották ugyanezt. Semmi gond. Keresünk egy következő helyet. A taxameter szépen kúszott felfelé. A harmadik hely sem volt jó. Én türelmes vagyok...irány tovább. A negyedik és ötödik hely szóra sem érdemes. Lassan kezdtem ideges lenni. Nyilván mert nő vagyok, azért nem értem, mi a bánat különbség van egyik vagy másik hely között??? Mindenhol nők vannak, akiket férfiak százai "szerettek" korábban, mindenhol fizetni kell, akkor meg nem mindegy??? De úgy tűnt, hogy nem. Összesen TÍZ (!!) helyet jártunk végig, én már teljesen kikészültem, az órában 150€, ezek meg még mindig nem intézték el, amiért jöttünk. Az mondjuk külön meglepett, milyen sok bordélyt ismerek, mit tesz a hat év munkatapasztalat...mármint taxis munkatapasztalat. Tehát ott álltunk a tizedik hely előtt. Közöltem velük, hogy én innen egy tapodtat se mozdulok, amíg üdvözült mosollyal, elégedetten nem jönnek ki, nekem már elegem van ebből a puncitúrából. Ők úgy mentek be, hogy ha itt sem találnak kedvükre való hölgyikét, én vagyok a jolly joker, végül is nő vagyok, nem?? Szerencsére egy óra múlva tértek vissza, olyan fejjel mint Micimackó, miután kinyalt egy bödön mézet... Rájuk is igaz volt a szlogen, ami az egyik bordélyház oldalára van festve: "Hozzánk idegenként érkezel és barátként távozol..."