Habár csütörtök éjszaka volt telihold, a hatása még péntek éjjel is érezhető volt. Most is többet láttam a rendőrséget, mint szerettem volna.

Először úgy 10 óra tájban hívott taxit a rendőrség a rendőrőrs épületéhez. A rendőrség a legritkább esetben visz be szelíd apácákat, úgyhogy ez majdnem mindig valami csemege. Egy rendőr egy idős hölgyet kísért ki hozzám. Valóban nem apáca volt. Megkért, hogy vigyem a hölgyet egy közeli faluba, ott áll a kocsija, abban a kutyája, azt kell elhozni és a nénivel együtt hazaszállítani. Egy rendőrautó is kísérni fog minket, aki a kocsikulcsot hozza és vigyázz, hogy a néni nehogy mégis megpattanjon a saját kocsijával. Á, szóval a nénitől elvették a kocsit. Alkoholgyanús történet... És tényleg. A hölgy 73 éves volt, nagyon kedves, békésen mosolygott mellettem, elég jól leszedálta az este folyamán beszlopált nem kevés borocska. Kiderült, hogy magasan 1 ezrelék felett volt a véralkoholszintje, amikor a rendőrök mérték. Na igen. Ilyen értékkel már engem sem izgatna, hogy 9 hónapra elvették a jogsimat...A néni csak azt hajtogatta, hogy nem is érti, hogy ilyen idősen hogy is eshet meg vele ilyesmi. Óvatosan utaltam rá, hogy az eset talán inkább a véralkoholszinttel lehet összefüggésben és nem annyira az életkorával. Hogy vele még soha nem történt ilyen... 50 éve van jogsija...Szeret inni (!), szeret sokat inni (!!!), de még ilyen sose volt. Most is csak a barátaival eszegetett, iszogatott, mint mindig, és ez lett belőle. Gyorsan lefordítottam: Tehát ez nem azt jelenti, hogy mindig jó kislány volt, csak most nem, hanem mindig ezt csinálta, csak eddig megúszta, de ma végre lekapcsolták. Elcsépelt, de igaz: addig jár a korsó a kútra... Az anyagiakkal is nálam szembesült: finoman informáltam, hogy a jogsi elvesztése mellett szép summa pénzbírságra is számíthat. Erre őszintén meglepődött. Mindenesetre dolgozott bennem az üzleti szellem: adtam neki egy névjegykártyát, ha nincs jogsija, előbb-utóbb taxiba kényszerül...Odaértünk az autójához, a rendőrök már ott voltak. Kiszállt, de nem ismerte fel a saját kocsiját. A rendőrnő már fogta a fejét. Én is...Aztán a kutyáját hívogatta. Mondja a rendőr neki, hogy a kutya a kombi hátuljában van. Erre a taxi csomagtartóját nyitogatta. Annyira nem volt képben, merre van az arra, hogy a rendőröknek kellett segíteni. A kutya egy Bella névre hallgató ronda bulldog volt, aki a taxiban mindent körbenyalt. Bellával nem lettünk barátok hazáig sem, pedig szeretem a kutyákat. De legalább mindenki biztonságban hazaért.
      Volt később még egy köröm a rendőrséggel. A vasútállomáshoz, ahol a legtöbbször állomásozom, pár száz méterre van egy non-stop Esso benzinkút. Itt szinte minden taxis megfordul, cigi, kávé, kaja, wc, szóval minden, ami kell. Én is beugrok 2-3-szor egy műszak alatt. Most is így tettem úgy 3/4 2 körül. Aztán visszamentem a taxistandra. Pár percet állhattam csupán ott, amikor valaki hívott és elindultam a címre. Az utam az Esso előtt vitt. Éppen csak rácsodálkoztam, hogy egy autó sem áll a kúton, ez milyen ritka, amikor egy fickó rohant ki a kútról. Olyan gyorsan, mintha puskából lőtték volna ki. Nyilvánvaló volt, hogy nem izgatja KRESZ, és nem szabályosan kíván átkelni az úttesten, egyszerűen átrobogott előttem és bevágódott a szemközti gyalogos aluljáróba. Teljes erőből a fékbe kellett lépnem, különben pont elütöm. A dudát is megnyomtam, ami ebben az esetben valami olyasmit akart jelenteni, hogy " anyád"... Fekete ruhát viselt, és piros cipőt. Az arca is sötét volt, mintha lenne valami a fején. Olyan érzésem volt, hogy ez egy néger pasi. Elég kisportoltnak tűnt. Az első gondolatom az volt, hogy valaki lopott a kútról valamit, és uzsgyi futás. De működtek a női megérzések: egy zacskó chipsszel vagy egy tábla csokival senki nem akarja a 400 méteres síkfutás olimpiai csúcsát megdönteni. Akkor már tudtam: kirabolta az Essot és most menekül. Akkor tudatosult, hogy egy barna zacskó volt a jobb kezében. Azonnal befordultam a kútra, hogy megnézzem a kutas srácot. Lehet ott fekszik vérbe fagyva. Szerencsére nem. Éppen vadul telefonált, nyilván a rendőrséget hívta. Megkönnyebbültem. Rendes gyerek, jó, hogy semmi baja sem esett. Mentem is a dolgomra tovább. A rendőrség rekord sebességgel reagált. Mire egy rövid fuvarral végeztem, Lerchenfeld városrész, amerre a rabló menekült, tele lett rendőrautókkal. Forró nyomon indult a nyomozás. Egy negyed óra múlva már rendőrségi helikopter is körözött felettünk. A benzinkutat azonnal lezárták. A mentők is ott voltak, a kutas srácot el is vitték, annyira remegett, hogy alig lehetett vele két értelmes szót váltani. Sokkot kapott. A rablónál, mint kiderült, fegyver (nek látszó tárgy) volt. Én is elmondtam a rendőröknek, hogy mit láttam, felírták az adataimat. A nyomozók szerint ugyanaz lehetett, aki egy héttel korábban a pár kilométerre fekvő Total kutat kirabolta. Nos így is lehet zsebpénzt szerezni. Minden hétvégén egy benzinkút, és már meg is van a heti költőpénz. Az egyik kollegám állítólag látta, hogy valaki egy ideje ott téblábolt, valószínűleg csak arra a ritka kedvező pillanatra várt, hogy éppen ne legyen ott senki más a kutason kívül. Mindenesetre jó nagy pancser a fickó: a benzinkutakon mindenütt trezorok vannak, amint egy kicsit is több pénz van a kasszában, azonnal tolják be az időzáras páncélszekrénybe. A kasszában alig van készpénz, maximum 2-300 euro. És ez több helyen ki is van írva. Már ha valaki tud németül olvasni. De lehet, hogy az integrációs kurzuson ezt még pont nem tanították...