A mai bejegyzésem abszolút terápiás céllal készül, remélem az idegesség és düh kissé lecseng bennem, mire a végére érek...Friss az élmény, még fel kell dolgozni.
Alapvetően nem bízok a rendőrségben és a ma este történtek sem segítettek, hogy javuljon a véleményem a róluk.
   Elöljáróban annyit kell tudni, hogy Freisingben három problémás kereszteződés van. Ha a lámpák nem működnek, gyakran előfordul, hogy valaki elnézi az elsőbbséget, mert kissé logikátlan, hogy melyik a felsőbbrendű út, kinek is van elsőbbsége. Napi szinten fordul elő, hogy a fékbe kell taposnom, hogy ne történjen baleset, mert hiába lenne elsőbbségem, a másik autó nem adja meg.
  Egy ilyen kereszteződésben történt a következő eset. Este 11 volt, még működött a lámpa, nyugodtan hajtottam a kereszteződésbe, nekem volt zöld. Balra akartam kanyarodni. Jobbról érkezett egy szürke BMW a piros lámpához. Mire számít az ember normális esetben? Hogy a másik autó megáll a piros lámpánál. Na, ez ugyan nem. Fékezés nélkül tempósan húzott át a már jó ideje stabilan piros lámpán. Természetesen beleálltam a fékbe, csikorgó gumik, ő meg centikre előttem zúgott el. Rögtön felugrott a vércukrom. Az még hagyján, hogy valaki elnézi az elsőbbséget, de hogy most már zöld lámpánál is meg akarnak ölni... Hol veszik az emberek a jogsit? Az Otto-katalógusból rendelik? Szóval nagyon pipa lettem. Látom aztán, hogy jó kis tempóban tolja neki, vagy 70-80-nal a 30-as zónában. Nekem se kellett több. Utána eredtem, gondoltam megnézem, hova megy, lehet részeg is, valamit tenni kell, mielőtt tényleg megöl valakit. Bár az is lehet, hogy csak megint egy 18 éves kölyök kapta meg apu bömbijét, aztán nagyon kúl akar lenni. Egy mellékutcán kanyarodott jobbra. Láttam,hogy nem helyi rendszáma van, valószínű volt, hogy nem tudja, hogy az utca másik vége egy építkezés miatt le van zárva, nem fog keresztül jutni. Én is befordultam, itt majd elcsípem és megkérdezem,mégis mi a fenét csinál? Láttam, hogy észrevette az építkezést, tolat is vissza, fordulna ipszilonban. Rá merőlegesen álltam meg, ablak le és kérdő tekintettel pásztáztam a másik kocsiban ülő 45-50 körüli fickót. Végre felfogta,hogy akarnék valamit, lehúzta az ablakot.
-Jó estét! Megkérdezhetem, mi volt ez a piros lámpás akció? Simán keresztül ment a piroson.
A férfi erre kiszállt a kocsiból. Az utasa ülve maradt.
-Mi van? Mit akarsz?
Fenyegetően közeledett. Egy mozdulattal belülről lezártam az ajtókat.
- Az van, hogy majdnem megölt. Nekem volt zöld a lámpa. Keresztül hajtott a piroson.
- Nekem szabad!
- Tessék???
Erre úgy mozdult, hogy az oldalán megvillanjon a pisztolytáska. Elővette az igazolványát és egy pillanatra felvillantotta.
-Rendőrség!... Nekem szabad!...

Hát rögtön "idegállapotba jöttem"...Ilyen nincs...Sikerült belebotlani az erdingi kripóba. Kriminalpolizei, vagyis a civil nyomozók. Tudom, tudom...meg is érdemlem...minek mentem utána, meg minek kell nekem éjjel 11-kor egy sötét utcán egyedül, nőként ilyen akcióba keveredni...

-Nem, ebben a formában önnek sem szabad! Tegye ki a kék villogót, szirénát, akkor igen. Így nem!! Honnan kellene nekem tudnom, hogy ebben a sima szürke kocsiban rendőrök ülnek?? Ez nekem ugyanolyan privát autó, mint száz másik az utcán. Ha megkülönböztető jelzéssel jön, higgye el, akkor is megállok, ha nekem kék a lámpa...
- Nekem szabad és kész! Jogosítványt, forgalmit, de azonnal!
Nem mozdultam.

  Utólag persze okos (és főleg nyugodtabb) az ember, azt kellett volna csinálni, hogy elkérni mindkettő igazolványát, felhívni a rendőrséget, és a szolgálati szám alapján először azonosítani őket. Privát autó, semmi egyenruha, csak póló és rövidnadrág, lehettek volna csalók is, hallottunk már ilyet.
Közben átjött az én oldalamra, és újra kérte a papírokat. Én persze mondtam a magamét, hogy így ez nem működik, a törvények rá is vonatkoznak...stb...stb...Egészen közel jött, fenyegető testbeszéddel, az egész fellépése megfélemlítő és fenyegető volt egyébként, és kb. 10 centiről az arcomba fröcsögte:
-Én gyűlölöm a taxisokat!!
Ezt később még vagy két-háromszor megismételte. Szerintem egy szolgálatban levő rendőr ilyet nem mondhat. Lehet ez a magánvéleménye, de ilyet nem mondhat.
Majd megkérdezte:
-Maga külföldi?
-Miért? Ha külföldi vagyok, akkor zöld volt a lámpa? Semmi köze hozzá, ha külföldi vagyok. Nos, most van ebből elegem, felhívom a férjemet!
-A férje legalább német?
-Erre a kérdésre sem vagyok köteles válaszolni! Semmi köze sincs hozzá, milyen nemzetiségű a férjem.
Fel is hívtam a férjem, hallotta, hogy ideges vagyok, megígérte, hogy azonnal jön.
  Továbbra is mondtam a magamét, hogy ilyen nincs, ezt így nem lehet. Kérdezem tőle, hogy akkor mégis mi a helyzet, ha nem tudok már lefékezni időben és összecsattanunk? Erre ő: Akkor magának nagyon nagy problémája lett volna.... (!!!!) Nekem? Amikor nekem volt zöld? Először persze kiröhögtem, de aztán amikor később kicsit nyugodtabban átgondoltam a szavait, rájöttem, hogy teljesen igaza van. Ők ketten vannak, én egyedül. Nincs tanúm. Velem szemben azt állítanak, amit csak akarnak, hogy nekik volt zöld, vagy utólag teszik ki a villogót, két német rendőrrel szemben egy külföldi taxis és nő szava semmit sem jelent.
   Közben a társa is kiszállt a kocsiból és odajött. Újra kérték a papírokat. Előszedtem mindent. Szerintem még a tüdőszűrő igazolvány meg az oltási kiskönyvem is előkerült. Visszaültek az autóba és rádión rögtön leellenőriztek. Nyilván mindent rendben találtak. Majd visszakaptam a papírokat, és újra megismételte: Én gyűlölöm a taxisokat. Erre csak egy válaszom volt: Én pedig azokat a rendőröket gyűlölöm, akik visszaélnek a hatalmukkal!!
Mire a férjem befutott, már elmentek.

   Az isteni gondviselésnek köszönhetően most semmi baj nem történt, de azért pár kérdés felmerül bennem ezzel az egésszel kapcsolatban:
- Ha olyan sietős (ami természetes lehet a rendőrség esetében),hogy így kell száguldani, át a piroson, hogyan volt ideje velem vitázni? Ha volt ideje velem tökölni, akkor annyira csak nem volt sietős, hogy így kelljen csinálni.
-A rendőrség bármit megtehet? A törvények felett áll?
-Ha két rendőr szava áll a tiéddel szemben, van esélyed bizonyítani az igazadat? Jog és igazság nem járnak kéz a kézben.
-Jogállam, jogbiztonság (a szónak abban az értelmében, hogy a szilárd rend van)- jelentenek ezek még bármit is?
-Egy ilyen szituáció bárkivel bármikor megtörténhet? Ha legközelebb nem lesz szerencsém, a jól felépített, normális életemet ( vagy másét) egy mozdulattal teszi valaki tönkre? Ha baleset történik, engem tesz padlóra. Elveszítem a jogsimat, a munkámat, egzisztenciámat, mire mindent megfizetek, anyagilag teljesen a padlóra kerülök. És akkor még örüljek, ha kisebb sérüléssel és nem maradandó egészségkárosodással úszom meg. Mindezt úgy, hogy teljesen szabályosan vezettem-csak éppen bizonyítani nem tudom...
-Segít-e, ha van autóskamerám, de a felvételt a bíróság nem ismeri el?
-Ha gyalogost/ biciklist gázol ( akinek velem egy időben zöld éppen) , az is csak az akció "járulékos vesztesége"?
-Itt azt tanítják a gyerekeknek, hogy a rendőr a barátod és segítőd...ezt a rendőrök is tudják?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken filozofálgatok. De ne zárjuk ezt a kis szösszenetet negatív felhanggal, legyünk optimisták: végül is csak a papírjaimat ellenőrizték, pedig le is lőhettek volna...:-) Nekik szabad...