Habár csütörtök éjszaka volt telihold, a hatása még péntek éjjel is érezhető volt. Most is többet láttam a rendőrséget, mint szerettem volna.

Először úgy 10 óra tájban hívott taxit a rendőrség a rendőrőrs épületéhez. A rendőrség a legritkább esetben visz be szelíd apácákat, úgyhogy ez majdnem mindig valami csemege. Egy rendőr egy idős hölgyet kísért ki hozzám. Valóban nem apáca volt. Megkért, hogy vigyem a hölgyet egy közeli faluba, ott áll a kocsija, abban a kutyája, azt kell elhozni és a nénivel együtt hazaszállítani. Egy rendőrautó is kísérni fog minket, aki a kocsikulcsot hozza és vigyázz, hogy a néni nehogy mégis megpattanjon a saját kocsijával. Á, szóval a nénitől elvették a kocsit. Alkoholgyanús ...

   A mai bejegyzésem abszolút terápiás céllal készül, remélem az idegesség és düh kissé lecseng bennem, mire a végére érek...Friss az élmény, még fel kell dolgozni.
Alapvetően nem bízok a rendőrségben és a ma este történtek sem segítettek, hogy javuljon a véleményem a róluk.
   Elöljáróban annyit kell tudni, hogy Freisingben három problémás kereszteződés van. Ha a lámpák nem működnek, gyakran előfordul, hogy valaki elnézi az elsőbbséget, mert kissé logikátlan, hogy melyik a felsőbbrendű út, kinek is van elsőbbsége. Napi szinten fordul elő, hogy a fékbe kell taposnom, hogy ne történjen baleset, mert hiába lenne elsőbbségem, a másik autó nem adja meg.
  Egy ilyen kereszteződésben történt a következő eset. Este 11 ...

Igen markáns, és újra meg újra visszatérő, soha ki nem fogyó utastípus a BUNKÓ. Így, csupa nagybetűvel. Azon már meg se lepődök, amikor köszönés nélkül ül be valaki, nem válaszol az én köszönésemre, vagy simán utasításokat és parancsokat közöl, se egy "kérem", se egy "köszönöm" el nem hagyná a száját. Beül, és mintha csak automata robot lennék, mond egy utcát és házszámot. Másik kedvencem, aki rögtön letegez. Én alapból soha nem tegezek le ismeretlen utast. Szerintem ez is neveletlenség, főként ha férfi teszi, lévén nem vagyok már 16 éves, de tudom hogy ez a mai világ irányvonala. ( bezzeg a mi időnkben...:-))Általában a "na vigyé' haza kiscica"-stílus figyel be. Vannak azonban olyanok, akik az alapneveletlenségen túl ...

Azt hittem, hogy engem már - így több, mint hat év távlatából - sok meglepetés nem érhet. De a ma este történtek alaposan megcáfolták ezt, úgy tűnik, van még új a nap alatt, az emberek újra meg újra képesek alulmúlni önmagukat. Egyik törzsutasom ma este kicsit ki akart rúgni a hámból. El kellett vinni Münchenbe egy bordélyházba. Saját bevallása szerint iszogatni akart a bárban, meg kicsit csacsogni. Hááát... nem a legolcsóbb módja a társaságnak, de ő tudja...Az első hely nem igazán jött be neki, így kitalálta, hogy vigyem el a Villa Roma-ba. Ez egy kicsit nívósabb hely, hivatalosan "night club", a vendégnek belépéskor egy fix árat kell fizetni. Be is ment az utas, engem is behívtak a konyhába, ilyenkor szokták némi színes ...

Van egy Caesar Palace nevű kocsma Freisingben. Igen-igen erős költői túlzás Cézár palotájának nevezni, tekintve, hogy mekkora egy lebuj. A bejáratnál régi bakelit lemezek vannak a plafonra ragasztva dekoráció gyanánt, és az egésznek van egy igazi romkocsma hangulata. Természetesen "válogatott" törzsközönség látogatja. Innen jött hívás egy hűvös októberi éjszaka. Csak annyit mondtak, hogy taxi kell az egyik vendégnek. Amikor kiértem, látom ám, hogy valaki az ajtó mellett a földön ül, a falnak támasztva, erős kómában. A pali úgy nézett ki, mint egy hatalmas michelin-baba. Ilyen kövér embert én még élőben sose láttam. Szerintem simán ütötte a 170-180 kg-t. Nem öltözte túl az októberi 7 fokot, póló, farmer halászgatyó, papucs ...

Érzékenyebb lelkű kedves Olvasóimtól ezúton kérek elnézést a mai témaválasztásomért. A jelenség, amiről ma írok, létezik, akkor is, ha mi nők nem szívesen akarjuk ezt tudomásul venni, itt a taxiban pedig újra meg újra előfordul. Az egyik posztban már írtam erről érintőlegesen: amikor az utas bordélyházba akar menni. Én ezt magamban csak... hát...khmm.... hogy is mondjam.... puncitúrának hívom. Sok férfi gyakorlott ebben, ők csak behuppannak mellém és határozottan mondják, hova szeretnének menni. Mintha egy kiló kenyérért ugranának le a boltba. A legtöbben már nem egy ilyen intézményt ismernek, komoly összehasonlító elemzést folytatnak, és el is mesélik, hogy itt, vagy ott miért is jobb.(jobb???) Vannak olyanok is, akik éppen ...

Amikor hajnal 3-kor kocsmából jön a hívás, az ember lánya elég sok mindenre fel van készülve, van tapasztalat elég... Arra azonban, hogy a néni bőven 70+, és olyan részeg, hogy ketten kísérik két oldalról, igazán nem számítottam. Később kiderült, hogy a mami 82 éves... Tehát ketten is támogatták, jobban mondva tartották, nehéz nem volt, szerintem max. 48-50 kg lehetett. Ennek ellenére már a kocsmaajtótól a kocsihoz vezető úton kétszer elesett ill. elestek vele, a jobb alkarjáról lejött a bőr és vérzett. Itt már tudtam, hogy sok jóra nem számíthatok. Nagy nehezen berakták a kocsiba, bemondták a címét, véget nem érő búcsúzkodás és elindultunk. A visszapillantó tükörből még láttam, ahogy a két kísérő ...

Egy hideg decemberi estén, amikor az ember lelkét a karácsonyi készülődés fahéj és vanília illatú melegsége járja át, esett meg e kis kaland. Ez nagyon is földhöz ragadt volt -szó szerint, és inkább vodka és sörszagú. Egy privát utas hívott, a Német, üzletember, aki kissé merev arcú és merev tartású, amit időnként alkohollal próbál oldani. Főleg, ha akad hozzá egy rutinos üzleti partner, az Orosz, vagyis Misa. Egész este foglalkoztattak. Először a hotelből kellett őket elvinni egy étterembe vacsorázni. Itt még nem volt nagy gond. Később az étteremből mentek át egy bárba, itt már Misa egész jó hangulatban volt és következetesen gyévocskának nevezett. A következő túra a bárból egy kocsmába vezetett, úgy látszott, hogy a ...

Pár perccel éjjel 2 után beszállt négy fiatal srác, olyan 18 évesek. Puchheimba akartak menni,mert lekésték az utolsó München felé induló S-Bahnt. Ez kb. 50 km, és testvérek közt is olyan 85€. Az anyagiakat firtató kérdésemre " nálam van 25€" -" nálam 30€"- típusú válaszokat kaptam. Hallgatni kellett volna a női megérzésemre, meg persze a hosszú évek taxis tapasztalatára és előre kérni a fuvardíjjat. De végül is e nélkül indultam el. Útközben el-elszundikáltak, nem volt velük nagy gond, csak a Radio Energy tuctuc-zenéje borzolta az idegeimet. Befutottunk a puchheimi vasútállomásra, alig fékeztem le, a hátsó három gyerek kiugrott és fizetés nélkül futásnak eredt, csak a mellettem ülő nézett bambán. Úgy tűnt, ő nincs ...

A mai egyik utasom az idióták versenyét utcahosszal nyerné. A fickót háromszor is vittem ma-mit ne mondjak: egy élmény volt...Először kora este, még - magához képest- majdnem józanon. Később, úgy éjjel fél 3 tájban el kellett vele ugrani a kocsmából a bankba, hogy hozzon némi pénzügyi utánpótlást. Még akkor se volt vele semmi gond, persze tolta a hülyeségeit, elmagyarázta nekem, hogy kell gulyást főzni, mert tudta hogy magyar vagyok. ���Szerencsére mielőtt a hús puhára főtt, visszaértünk a kocsmába. � Kb. 45 perc múlva újra menni kellett érte, ekkor már a szokásos-piás állapotában volt. Hazavittem egy közeli faluba, még a fuvart is rendben kifizette, aztán viszont nem akart kiszállni a kocsiból. Kérdezte, hogy mi van még ...