2017. aug 15.

Ej te bunkócska, te drága...

írta: Taxislany
Ej te bunkócska, te drága...

" A bunkóság olyan, mint a világűr - nincs határa és a sötétségből ered..."

img_2196.JPGIgen markáns, és újra meg újra visszatérő, soha ki nem fogyó utastípus a BUNKÓ. Így, csupa nagybetűvel. Azon már meg se lepődök, amikor köszönés nélkül ül be valaki, nem válaszol az én köszönésemre, vagy simán utasításokat és parancsokat közöl, se egy "kérem", se egy "köszönöm" el nem hagyná a száját. Beül, és mintha csak automata robot lennék, mond egy utcát és házszámot. Másik kedvencem, aki rögtön letegez. Én alapból soha nem tegezek le ismeretlen utast. Szerintem ez is neveletlenség, főként ha férfi teszi, lévén nem vagyok már 16 éves, de tudom hogy ez a mai világ irányvonala. ( bezzeg a mi időnkben...:-))Általában a "na vigyé' haza kiscica"-stílus figyel be. Vannak azonban olyanok, akik az alapneveletlenségen túl nettó suttyó-bunkók. Hangulatomtól függően vagy elküldöm az ilyet a drága jó édesanyjába, vagy simán kidobom a kocsiból. Általában az az alaphang, hogy a taxis tanulatlan bunkó, ő meg a tökös gyerek, király csávó ( hö..). És persze minden taxis szemét, aki csak őt akarja átverni. Nyilván van ilyen is, elhiszem, hogy lehetett már rossz tapasztalata, nekem is van kollégám, aki az anyját is eladná 2€-ért, hogy mást már ne is említsek. De vagyunk egy páran rendesek is. :-) Egy hete volt egy utasom. Az egyik kollégám törzsutasa hívott taxit, ő pedig engem küldött. A taxi a csajszi pasijának kellett, őt kellett haza fuvarozni. Először még kedvesnek is tűnt a fickó. A város, ahol lakott, messzebb volt, nem ismertem az utcát, elő is kaptam a navit. De akárhogy kerestem, nem találtam az utcát. Kedvesen mondtam neki, hogy legyen szíves mondjon egy keresztutcát, hátha azt megtalálom. Erre teljesen kikelt magából, és üvölteni kezdett velem, hogy ilyen nincs, hogy lehetek ilyen hülye, és nem igaz, hogy neki nincs nyugalma, ő mondja az utcát, mit nem lehet ezen érteni. Ritka tapló és megalázó módon üvöltözött velem, válogatott durvaságokat. Padlófék, megálltam. Közöltem vele, hogy vagy leállítja magát, vagy kiszáll, mert teljesen felesleges kiabálnia, azzal nem oldjuk meg a problémát. Csak a kollégámra való tekintettel nem dobtam ki rögtön, pedig igazán kedvem lett volna rá ott, a pampa közepén-mire hazáig slattyog biztosan megnyugszik. Aztán persze megtaláltam az utcát, és végül az egész út fagyos néma csendben telt. Fizetéskor még borravalót (!!??) is akart adni, de mondtam neki, hogy nekem ugyan nem kell tőle semmi, oda dugja a pénzét, ahová én gondolom...de jó mélyre...
Egyszer egy szilveszteri utas is hasonló hangnemben bunkózott. Nyilván szilveszterkor mindenki iszik valamennyit, egy részegebb utas össze-vissza beszél, de ez túlment azon a határon, amit csak az alkohol számlájára lehet írni. Hihetetlen tapló és lekezelő volt az első perctől kezdve. Az a típus, aki a szerinte hierarchiában alatta állót csuklóztatja-úgy mint pincér, taxis, portás, takarító...főként, ha még külföldi is az illető, akkor aztán nincs határa a germán felsőbbrendűségnek. Vele volt a barátnője is. Én ezeket a szegény - általában csendes, jólelkű, kedves- nőket nagyon tudom sajnálni, mert mindig roppant kínosan érzik magukat egy ilyen kőbunkó társaságában. (valaki magyarázza már el, hogy minek vannak egy ilyennel...!!!???) Most is ez a kombó volt: kedves nő-bunkó pasi. Alig indultunk el, kezdte rögtön a műsort. Klasszikussal indított: teljesen rossz irányba megyek, hatalmas kerülővel, és nehogy azt gondoljam, hogy ő majd ezt kifizeti, amikor én szándékosan jól le akarom húzni őt. Hiába próbáltam elmagyarázni, hogy ez létező legrövidebb útvonal, ilyenkor nincs helye a józan észnek. Kihangosítóval felhívtam egy német kollégát, és megkérdeztem, hogy szerinte melyik a legrövidebb útvonal A és B között. Kis gondolkodás után leírta azt az útvonalat, amin éppen haladtunk. Ekkor pár percre csend lett, visszavonult, de csak azért, hogy rendezze sorait, megtépázott önbizalmát, és újabb támadást indítson. A második felvonásban közölte, hogy egyébként késtem ( ember, noooormális??? Szilveszterkor örüljél, hogy kapsz taxit...vidéken...), ő 5 perccel hamarabbra rendelte a taxit,dehát nem is csoda, a nők sose bírnak pontosak lenni, meg a külföldiek a német pontossággal köszönő viszonyban sincsenek. Erre épült tematikailag a harmadik témája: külföldi vagyok, hogy kerülök ide, meg minek jöttem. Ja és persze, hogy mikor akarok visszamenni oda, ahonnan jöttem. Akkorra voltam ám már olyan ideges, hogy az egyetlen válasz, ami eszembe jutott, az volt, hogy " menjél vissza te anyádba, de lábbal előre..." Ez azonban sajnos határozottan nem ügyfélbarát, úgyhogy inkább kihagytam...És ilyen tahókkal indul az új év...Végre megérkeztünk, szó szerint hozzámvágta (!!) a pénzt és nagy dirrel-durral kiszállt. A barátnője teljesen dugájába dőlve ült mellettem és nem győzött bocsánatot kérni. Igazán megsajnáltam. Annyit mondtam neki, hogy - bár semmi közöm hozzá - szerintem hagyja ott ezt a pasast, de szélsebesen, mert aki így beszél a taxissal, az néhány év múlva vele is pontosan ugyan így fog beszélni, ha nem még durvábban.... További sűrű elnézésekkel távozott. Isten útjai azonban - mint tudjuk - kifürkészhetetlenek...A történet csattanója egy jó fél évvel később esett meg: beszállt egy kedves hölgy... én már nem ismertem meg - természetesen a szilveszteri barátnő volt. Ő azonnal megismert és meleg hangon kezdett hálálkodni, mert az én szavaim nyomán elgondolkodott, és pár nappal szilveszter után lapátra tette a fickót. Nekem köszönheti, hogy most nagyon boldog, élete legjobb döntése volt, hogy azt az idiótát kidobta, mert azóta megismerkedett egy kedves pasival. Egészen meghatódtam, nem is gondoltam, hogy ilyen hatással is lehetek valakire. Az ilyen pillanatokért ( is) szeretem ezt a munkát...
A tahóság-dobogóra jó eséllyel pályázik az az utas is, aki egy szórakozóhely előtt szállt be - 18-20 év körüli fiú, két egyen-barbival. Olyan ma divatos, tizenkettő-egy tucat lánykák voltak. Egyenhaj-egyensmink-egyenruci-egyenüresfej...Már attól ideges lettem, hogy egy másik, csupán pár száz méterre levő szórakozóhelyre akartak menni. Nyilván a barbiknak hosszú lett volna az út a 20 centis tűsarkakon eltipegve.Lehet, hogy még a gondosan kivasalt hajukat is összekócolná az a csúnya szél...jajjajj...Kicsit morcosan, de elindultam. Alig mentünk vagy 200m-t, a srácon kitört az "énvagyokazéletcsászára" életérzés ( mert ugye ő két ilyen bombázóval van...)és letekerte az ablakot, majd az úton áttekerő bicajos újságkihordónak kiüvöltött a hajnali csendbe: "húzzál el a francba hülye s*ggfej köcsög!" Akkorát fékeztem, hogy a gyerek szó szerint belefejelt a műszerfalba. Az utca közepén álltam meg, vészvillogóval. "Mivan, mivan?" - kérdezi. "Az van, hogy bunkó vagy...Hogy nem tudsz viselkedni...Az én autómból te ne üvöltözz itt trágárságokat..Ez itt se nem ovi, se nem állatkert. Azt gondolod, hogy annyira szükségem van a te 6 euródra, hogy eltűröm, hogy így viselkedj az autómban? Fogjad szépen a nőidet, aztán szálljál gyorsan kifelé...4,10€ van a taxameterben, nem érdekel az sem, nem kell kifizetni, csak húzzál el, de nagyon tempósan...." Erre persze a csajok nyavajogni kezdtek, hogy nem szállnak ki, meg hogy ők az utasok és az utas mindig a király... Na igen. Elviekben valóban. Minden jobb érzésem ellenére befejeztem a fuvart, elvittem őket. Kiszállàskor az ülésre dobta az egyik kiscsaj a pénzt ( mert ugye az "életcsászára" menő pasi a nők pénzén utazik...) és még visszaszólt: "több udvariasságot!" Hasonló kedvességgel válaszoltam: " kevebb bunkóságot!"
Kevesebb bunkóság... szép is lenne... mennyivel jobb hely lenne a világ...

Szólj hozzá