Azt hittem, hogy engem már - így több, mint hat év távlatából - sok meglepetés nem érhet. De a ma este történtek alaposan megcáfolták ezt, úgy tűnik, van még új a nap alatt, az emberek újra meg újra képesek alulmúlni önmagukat. Egyik törzsutasom ma este kicsit ki akart rúgni a hámból. El kellett vinni Münchenbe egy bordélyházba. Saját bevallása szerint iszogatni akart a bárban, meg kicsit csacsogni. Hááát... nem a legolcsóbb módja a társaságnak, de ő tudja...Az első hely nem igazán jött be neki, így kitalálta, hogy vigyem el a Villa Roma-ba. Ez egy kicsit nívósabb hely, hivatalosan "night club", a vendégnek belépéskor egy fix árat kell fizetni. Be is ment az utas, engem is behívtak a konyhába, ilyenkor szokták némi színes papírdarabbal nekem is megköszönni, hogy ide hoztam az utast. Az üzleti ügyek után úgy gondoltam, hogy maradok az épület előtt, az udvaron. Vagy kijön valaki, akinek éppen taxi kell, vagy az én utasom jelentkezik újra, egy óra várakozás még belefér. Nyugodtan olvasgattam az autóban, kellemes nyári meleg, háttérben a duruzsoló müncheni éjszaka. Igazán minden idilli volt. Kicsit később, úgy éjjel fél egy táján arra jutottam, hogy itt az ebédidő: csirkehusi, ubisali. Elmélyülten majszoltam és olvastam egyszerre, amikor a bal szemem perifériájában valami mozgást érzékeltem. Felpillantottam. "Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik..." Kiesett a villa a kezemből és megállt a számban az ubisali. Egy 50+os pasas anyaszült meztelenül dzsesszelt az udvaron. Még zokni se volt rajta. Valamelyik hátsó ajtón andalgott ki. De nemcsak könnyű esti sétára indult... Kezében legdrágább kincse, a - most annyira még nem büszke - férfiassága. Úgy táncikált a parkolóban, mint a tündérek a virágos réten. Közben ütemes kézmozdulatokkal próbált életet lehelni hervadtan kókadt kukacába. Nyeltem egyet. Ilyen nincs... ubisali live-showval fűszerezve - kapor helyett...Először azt hittem, hogy ő is azon exhibicionisták közé tartozik, akiknek az okoz perverz örömet, ha valaki nézi őket közben. Automatikus mozdulattal lezártam a taxi ajtaját belülről. De nem. Észre sem vette, hogy nézem, teljesen jól eltáncikált a maga kis világában. Szerintem egyébként a folyamatos táncos elemek csak akadályát képezték az ügyködése sikeres végkifejletének. Hol több, hol kevesebb hatásfokkal dolgozott. Ő is érezhette, hogy túl sok itt a mozgás, mert egyszer csak a parkoló közepén kényelembe helyezte magát, és fekve-ülve folytatta a műsort. Időnként olyan hevesen, hogy vártam, mikor fog nemes tagja nemes egyszerűséggel leszakadni. A parkoló közepén tekergett, fetrengett. Mintha csak otthon a franciaágyán simogatta volna a szerszámát. Nem zavartatta magát, amikor befutott egy taxi, majd egy privát autó, az érkezők jól megbámulták, de ő rendületlenül folytatta a saját kényeztetését. Majd nyílt egy oldalajtó, kidugta fejét a madám, és valamit magyarázott neki, nemigen hallottam, hogy mit, de a kézmozdulatokból világos volt: húzzon sürgősen vissza az épületbe a hátsó ajtón. El is indult az épület hátsó fertálya felé, de csak a szemetes konténerekig jutott, azok mögé újra letelepedett, lefeküdt a földre, és tovább dolgozott. Taktikát váltott, és a szabad kezével, ujjaival megpróbálta a fenekét is örömökhöz juttatni. De csak kudarcba fulladt minden próbálkozása. Majd megint kitáncolt az udvar közepére. Megint kikukkantott a néni, megint visszazavarta, megint a kuka mögött kötött ki, megint semmi pozitív fejlemény...ördögi kör... De hirtelen felugrott és teljesen eltűnt az épület mögött. A csodálkozástól még mindig tátott szájjal, nagy nehezen bár, de csak befejeztem az ebédem, nem is bukkant fel közben újra. Gondoltam, bement ismét a lányokhoz, hátha azok ügyesebbek. A szemetet akartam csupán kidobni, odasétáltam a konténerekhez, amikor látom, hogy az épület leghátsó sarka mögött fekszik a földön a bokorban, és még mindig nem adta föl... Még mindig kitartóan próbált életet verni a férfiasságába. Szerintem már nem volt bőr a tenyerén. Ezen azonban már nem sok időm maradt gondolkodni, mert kijött az utasom és elindultunk vissza Freisingbe. Hogy az este sikeres zászlófelvonással zárult-e, már sose tudjuk meg...