Amikor hajnal 3-kor kocsmából jön a hívás, az ember lánya elég sok mindenre fel van készülve, van tapasztalat elég... Arra azonban, hogy a néni bőven 70+, és olyan részeg, hogy ketten kísérik két oldalról, igazán nem számítottam. Később kiderült, hogy a mami 82 éves... Tehát ketten is támogatták, jobban mondva tartották, nehéz nem volt, szerintem max. 48-50 kg lehetett. Ennek ellenére már a kocsmaajtótól a kocsihoz vezető úton kétszer elesett ill. elestek vele, a jobb alkarjáról lejött a bőr és vérzett. Itt már tudtam, hogy sok jóra nem számíthatok. Nagy nehezen berakták a kocsiba, bemondták a címét, véget nem érő búcsúzkodás és elindultunk. A visszapillantó tükörből még láttam, ahogy a két kísérő megkönnyebbülten törli le izzadt homlokáról a verítéket. A néni nem lakott messze, meg is volt gyorsan a lépcsőház. Pénz az mondjuk pont nem volt nála, de ezen már meg sem lepődtem. 6,50€ volt az órában, egye fene, valamiért a mennybe kell jutni, csak egyszer pakoljam haza a mamit. Még ülve előkerestettem vele a kulcsot, mert tudtam, hogy nekem kell betámogatni. Segíteni akartam kiszállni, erre közölte, hogy ő nem itt lakik. Tessék? Nem, ő nem itt lakik, neki ez a környék teljesen ismeretlen. De ez és ez a címe, nem? De. Dehát.. az itt van. Neki itt semmi sem ismerős. Na, ez tök jó. Mondjuk ilyen állapotban lehet, hogy nekem se lenne semmi ismerős. Elkértem a kulcsát, nyitotta a lépcsőházat. Akkor csak stimmel. Kérdeztem, hogy hívják. Be kellett raknom a lakásba, egyedül nem ment volna neki. Nem tudta megmondani a nevét. Ezen a kérdésen elpörögtünk egy tíz percet. Ha nem tudom a nevét, nem találom meg a lakást, az utcán nem hagyhatom, elég hűvös már az október este. A lépcsőn sem tud felmenni egyedül, hiszen az egyenes szakaszon is elvágódott, kísérőkkel. Leültettem a biciklitárolóra, mondtam várjon itt, majd elindultam a lépcsőházban, és minden ajtóba belepróbáltam a kulcsot. Hajnal 3.15-kor... Próbáltam halk lenni, mint a betörők, de így is csoda, hogy valaki nem vágott fejbe, vagy hívta ki a rendőrséget. Végigmentem 5 emeleten, 15 lakáson és semmi. Egyiket se nyitotta. Ilyen nincs...Hova tegyem a mamit? A nevét továbbra se mondta meg, csak azt hajtogatta, hogy ő nem itt lakik. A táskájába nem nyúlhatok bele, ha holnap nem emlékszik, hogy ma mennyit ivott el, az lesz a vége, hogy biztos a taxis lopta ki, mert ugye ezek a piszkos külföldiek mind ilyenek. Arra gondoltam, kihívom a rendőröket, ők átnézik a tatyót, lesz név, cím, mami be a lakásba, én meg indulhatok végre tovább. Ki is jött a járőrkocsi. Egy nő és egy férfi. Őket látva átfutott a fejemen a gondolat, hogy milyen szép is... a rendőröket többet látom, mint szegény anyámat...Vázoltam nekik, mi a probléma. A néni nagyon ideges lett, amikor meglátta a rendőröket. Először csak bámulta őket, mint aki nem hiszi el, hogy kik is ezek, aztán gyűlölettől izzó tekintettel nekem támadt: " Te mocskos ribanc, rám hívtad a rendőröket!!!" A rendőrök mondták, hogy jó lesz kicsit lenyugodni. Átnézték a táskáját, igazolványát, kiderült a neve, címe. Meg az is, hogy rossz lépcsőházban betörősködtem, a mellette lévő volt a helyes cím. Nem 2, hanem 2/a. Az öreglány folyamatosan hangosan óbégatott az éjszaka csendjébe, a rendőrautó sem kapcsolta ki a kék fényt, így egyre több ablak nyílt és kukkantottak ki a lakók, van aki cigit is hozott és nézte az előadást. Kezembe temetett arccal álltam és nagyon szerettem volna valahol máshol lenni... Pedig a színház java csak ezután következett. Mondták a néninek, hogy akkor induljunk szépen felfelé. Ő nem megy sehová, hagyják végre békén. Felváltva szórta rám és a rendőrökre az átkokat. Haladtunk fel a lépcsőházban, csigalassúsággal, minden fordulóban megállva, a néni hangosan kiabált, és hogy az előadást tovább színesítse, elkezdte lökdösni a rendőrnőt. Az mondta rögtön neki, hogy ezt jó lesz abbahagyni, de ő csak folytatta. Megint haladtunk egy fél emeletet. Újra nekiugrott a rendőrcsajnak. A rendőr mondta, ha még egyszer ezt csinálja, meg fogják bilincselni. De a mami tovább hergelte magát és hangosan kiabálva két ököllel ütni kezdte a rendőrnőt. Az aztán egy percig sem habozott tovább, ketten kétfelől hátracsavarták az öreglány kezét és már kattant is a bilincs. Mostmár legalább volt miért jajveszékelni. Két könyökénél fogva felemelték és már vitték is lefelé a kocsihoz. Csak úgy kalimpált a lába a levegőben. Kérdeztem, hogy hová viszik. Először a kórház ügyeletére, ott ellátják a karján a plezúrt, aztán pedig kijózanítócellába. Ez aztán az életstílus!!! 82 évesen nem egy öregotthonban üldögélni a tv előtt, langyos tejecskét szürcsölgetve, rózsaszín babatakarót kötögetve...nem....hajnal 3-ig partizni, kocsmázni, majd vasárnap a kijózanítócellában ébredni... A rendőrök nagyon profin pakolták be az autóba, és el vele. Egyébként később tudtam meg, hogy a férje végig otthon volt. Szerintem vigyorogva nézte végig az ablakból, hogy anyut elviszik, végre van egy kis nyugi.:-D Visszamentem a kocsmába, ismerem a tulajékat, akik némi háttérinfóval is szolgáltak, miután könnyesre röhögték magukat a sztorin. Az öreglányt csak Vad Hildaként becézik a városban ( vajon miért is...???), jól ismert a hölgy, korábban életvitelszerűen szerette a férfiakat, de ma már-a rossz nyelvek szerint - csak egy-egy kósza kényeztetést vállal, ha nem akadályozza a protézise...De ez bizonyára csak pletyka... Ami viszont tény: a néni az este folyamán 5 liter bort és 17 felest ivott meg...